A vicusok eredete

See this text in

A legkorábbi időszakoktól nyomon követhetjük a hadsereggel együtt mozgó civilek – férfiak, nők, gyermekek – jelenlétét. A civilek egyrészt a katonák hozzátartozóiból, kereskedőkből és a lixae körébe tartozó áldozópapokból, színészekből, zenészekből és kurtizánokból álltak. Ezek a társadalmi csoportok alkothatták a kezdeti időkben a táborok mellett létrejövő vicusok magját. A táborok melletti civil települések általában a táborral egy időben, tudatos szervezés eredményeképpen jönnek létre, a táborral közös temetőbe temetkeznek, lakosságukat főleg a katonacsaládok adják. Emellett jelentős bennszülött lakosság is megfigyelhető a vicusokban. A bennszülöttek bekerülhettek a vicusokba leszerelésük után, vagy lehetnek a vicus legkorábbi népességének elemei is. A bennszülött népesség kimutatható a névanyag vizsgálatával, illete a bennszülöttekre jellemző lakógödrök, valamint a leletanyag alapján. A feliratok alapján a bennszülöttek jelenléte többek között Nyergesújfalu, Esztergom, Dunabogdány, Szentendre, Albertfalva, Nagytétény, Százhalombatta, Adony, Dunaújváros, Dunakömlőd, Várdomb vicusaiban mutathatók ki. A legtöbb bennszülött feliratot Szentendréről és Dunaújvárosból ismerjük, ez azonban az innen előkerült feliratok nagy számával magyarázható.

Bennszülött telepek továbbélése

A vicusok legkorábbi palánkperiódusában lakógödrök és faszerkezetű épületek fordultak elő, ezek közül a lakógödrök nagy részét – ha nem is az összeset – a bennszülött népességhez köthetjük. Konkrét bennszülött telep továbbélésének a vicusok területén kevés nyoma van, egyedül az esztergomi vicus esetében mutatható ki. A vicusok legkorábbi periódusában azonban gyakran előkerülnek a bennszülött népességgel kapcsolatba hozható lakógödrök, valamint La Tène leletanyag. Természetesen csak a régészetileg jól kutatott vicusok esetében vonhatunk le a bennszülött népességre és telepekre vonatkozó következtetéseket.

Albertfalva: Az albertfalvi vicus palánkperiódusát ismerjük legjobban, a legkorábbi, Flavius-korra keltezhető periódusban a házak három típusát lehet elkülöníteni:

1, félig földbemélyített, téglalap alakú, lekerekített sarkú típus

2, cölöpkonstrukciós ház

3, ovális alakú ház

Ezeket a lakógödröket a kelta őslakosságal hozták kapcsolatba. A házak általában tapasztott padlóval rendelkeztek, felmenő falaik vályogtéglákból épülhettek, illetve lehettek tapasztott vesszőfonatos falúak is. A lakógödrök két különböző tájolás szerint (É-D ill. K-Ny) helyezkedtek el, ami két külön periódusra utalhat. A házakon kívül és belül egyaránt előfordultak kemencék. A lakógödrök mellett a korai periódusból különböző gazdasági épületeket is ismerünk, ezek közé tartoznak a téglalap alakú, cölöpkonstrukciós illetve négyzetes, lekerekített sarkú gazdasági építmények, egy 8x2,5 méter nagyságú, valószínűleg élelmiszer tárolására használt épület, illetve a különböző formájú és méretű vermek. A korai ipari tevékenység emléke a tapasztott falú lekerekített kádakból álló műhelyrészlet.

Solva: Esztergomban a hegyen előkerült leletek alapján kelta oppidum állhatott, amit a római hódításkor felszámoltak, lakosságát pedig a Vízivárosba költöztették. A Vízivárosból előkerült LT D leletek alapján a lakókat vagy a vicus létesítése előtt költöztették a Vízivárosba, így a vicus a korábbi késővaskori telep helyén jött létre, vagy a másik esetben a bennszülött leletanyag a vicus I. periódusához köthető.

Matrica: A vicusban is kimutathatók a korai lakógödrök, ezek vízszintes, tapasztott fenekűek, függőleges oldalfallal. A lakógödrök általában nem rendelkeznek cölöplyukakkal, bár előfordulnak cölöplyukas típusok is.

Vetus Salina: Részben ismert a palánktábor első periódusa, ahol 4 faszerkezetes ház mellett csak egy lakógödör került elő. A leletanyagon az ásatók megfigyelése szerint erős LT D hatás volt érezhető. A palánkperiódusban az adonyi vicus területe – hasonlóan a többihez – kisebb volt, mint a kőperiódusé.

Intercisa: A vicus palánkperiódusából vertfalú, vályogtéglás és tapasztott falú lakógödröket, agyagkitermelő gödröket, földbemélyített műhelyeket és pincéket ismerünk. A palánkperiódusú vicus itt is kisebb területen helyezkedett el, mint a kőperiódus

Budapest-Víziváros: A Király fürdő környékén lekerekített sarkú lakógödrök kerültek elő, ezeket azonban az újabb kutatás nem a kelta őslakossághoz, hanem a vicus első periódusához köti.. A Corvin téren azonban ismerjük a LT D telep helyét, amely valószínűleg tűzvészben pusztult el, és a fémleletek hiánya miatt tervszerűen hagyhatták el. Ezen a területen található a vicus korai, I.századi hamvasztásos temetője. A Bem téren tárták fel a vicus legkorábbi, Augustus-korra kel

Acumincum: A kelta oppidum helyére épült a legkorábbi római erőd, így az oppidumot bevonták a határvédelmi rendszerbe. Az oppidum lakosait ezután a vicusba költöztették.

Burgenae: A terület már lakott volt a római hódítás előtt is, a Beljanica dombon a római korban is továbbélő olyan bennszülött telep és temető maradványait tárták fel, ami fontos kapcsolatban lehetett a vicussal.

A már említett auxiliaris vicusokon kívül (Solva, Albertfalva, stb.) ezek közé lehet sorolni a Budaörs- Kamaraerdei dűlőn feltárt vicust. Itt egy késő- La Téne kori, eraviscus település állt, ahol Augustus- kori terra sigillaták képében már az i.sz. 1. században megjelenik a római import, a 2. századtól pedig, új lakók beköltözésével és a helyi előkelők felemelkedésével egy kőépítészettel jellemezhető periódus kezdődik, amely egészen a 4. század végéig vagy még tovább tart. A kelta telep mintegy 14 hektárnyi területet foglal el, belső szerkezetét nem igazán lehet meghatározni. Jellemzőek rá a sűrűn egymás mellé épített, földbe mélyített házak, kemencék, tárológödrök együttesei, melyek néhol többé- kevésbé soros rendezettséget mutatnak. Ez a római korban is megmarad, újabb házsorok épülnek bennszülött stílusban. A valódi átalakulás azonban a 2. századtól kezdődik. Létrejön a település nyugati felében a központ, félkörívben épített kőépületekkel és kövezett utakkal, keleten továbbra is földbemélyített házakkal. Utóbbiak a 3. századig maradnak használatban, eddig mutathatók ki a feliratos anyagban a kelta nevek is. Ekkor, a provinciában tapasztalható általános fellendülés ezt a vicust is eléri, az utcák többségét lekövezik, a központ átkerül a DK-i részre, bár a nyugati házakat is folyamatosan lakják. Az É-i ÉK-i oldalon kialakul az "iparnegyed", itt kemencék, salakos gödrök találhatók, tehát fémfeldolgozás is folyt a vicus területén. Érdekesség, hogy az utcákat itt is ellátták burkolattal. A falu végül a 4. sz. végén pusztult el.

Két további település van, amelyek nem katonai tábor közelében helyezkednek el: Ménfőcsanak és Szakály

Ménfőcsanak: A legnagyobb ismert bennszülött, kelta település a romanizált Pannoniában, melyet 1990 és 1991 között tártak fel egy autópálya építést megelőző feltáráson, a Győr melletti Ménfőcsanakon. A település jelentős részét feltárták, így 57 kunyhót, 42 kutat változatos, fából és kőből készült belső borítással, számos tárológödröt és más jelenségeket.

Az 57 feltárt kunyhó három csoportba volt sorolható. Az elsőbe az egyszerű, téglalap alaprajzú házak tartoztak, keskenyebbik oldalaikon egy- egy ágasfa nyomával, amelyek a nyeregtetőt tartották. Területük átlagosan 4,5x 3 m, padlószintjük 10- 80 cm-rel található a mai talajszint alatt. Alacsony felmenő falaik vályogtéglából készülhettek. A második típusba csak egy ház sorolható ezen a lelőhelyen, itt az előzőhöz hasonló téglalap- alaprajzot, egy, a ház egyik hosszabb oldalának közepéből kinyúló bővítmény egészíti ki (1x2 m), amelyet egy harmadik oszloppal támasztottak alá. Ennek a háztípusnak vsz. nem volt felmenő falazata, a nyeregtető a talajra támaszkodhatott. A harmadik csoport legfőbb jellemzője az, hogy nincsenek cölöplyukak. Ezért ezekre a gerendaszerkezet lehetett jellemző. Néhány háznál ezek közül a bejáratnál egy lépcsőt figyeltek meg, amely megkönnyítette a bejutást, valamint a kilenc ilyen házból kettőnek agyaggal tapasztott padlója volt.A kunyhókat árokkal kerítették körbe, részben sorokba, részben csoportokba rendeződtek. A település az i.sz. 1. század második felétől a 2. század utolsó harmadáig volt lakott. Lakói a rómaiak érkezése előtti időszak hagyományos életvitelét folytatták. Kerámiájuk nagy része kelta és talán kvád hatást tükröz. A romanizáltság bizonyítékai közé tartozik a pénzhasználat, a Birodalom déli és nyugati feléből importált áruk megjelenése, valamint a provinciális tömegáruk feltűnése.

Szekály: A római kori vicus egyértelműen egy továbbélő, La Téne C- és D-korszakban is létező oppidum, amelyet valamiért a rómaiak nem ürítettek ki úgy, mint pl. a gellérthegyi oppidumot. A település egészen az i.sz. 4. századig lakott volt.

Az 1978- 79-es ásatások során a kora- római korból számos földbe mélyített padlójú, és néhány cölöpházat sikerült feltárni. A településen minden ház négyszögletes alaprajzú volt, de nem épült egyetlen kőépület sem.

A házakon kívül tárológödröket, a későbbi időszakból felszínre épült gabonatárolókat, szabadtéri kemencéket és kutakat találtak. A romanizáltságot eleinte csak néhány TS- töredék, a provinciális kapcsolatokat pedig a pecsételt kerámia egy- két darabja igazolja.

A telepen ipari tevékenységet is végeztek, bennszülött kerámiát gyártottak, illetve fémmegmunkálás is folyt, amit nor- pannon szárnyas fibulák rontott darabjai igazolnak.

A falu lakói valószínűleg a Hercuniates törzsébe tartozó kelták lehettek.

Halimba: Az 1952-55. között Halimbán végzett ásatás során hat római kori, kör, illetve négyszög alaprajzú árkot tártak fel, melyeket az ásató, Török Gyula, házaknak, illetve gazdasági épületeknek határozott meg. Ezekről azonban később kiderült, hogy nem lakóépületek, hanem urnás temetkezések körülárkolásai voltak, így nem tekinthetjük őket a kör alaprajzú épületek bizonyítékainak a pannoniai vicusok építkezésben, ahogy azt többen is interpretálták.

Egészen eltérő az auxiliaris és a “civil” vicusok településrendje. Előbbiek az ásatások alapján nem szétszórt, hanem rendezett, az épületek többsége egy irányba tájolt. Emiatt arra lehet következtetni, hogy valamiféle telekosztást hajtottak végre. Arrabona vicusa nem minden sabályosság nélkül épült, házai ill. utcarendszere a táborba vezető két útvonalra épült fel. A vicus tájolása azonos a castruméval. A vicus központi része sűrűbben lakott, kifelé ritkulnak a házak. Albertfalván például két periódus is megfigyelhető, az egyikben a házakat K-NY, a másikban É-D irányba tájolták. Pannoniában, ahol ezt a terep lehetővé tette, a település három oldalról vette körbe az erődöt. Ez nem igazán egyezik a birodalom más részein tapasztaltakkal, ott ui. a vicus általában vagy mintegy fölfűződik a táborból kivezető útra vagy a tábor és egy mellette elhaladó út között helyezkedik el. A nem tábor melletti falusias településekre sokkal kisebb rendszerezettség jellemző. A ménfőcsanaki településnek például egy része soros, egy része csoportokba rendeződik, még Halimbán a néhány feltárt épület egy csoportot alkotott.

Az auxiliaris vicusok egy jó része vaskori előzmény nélkül jött létre, ezek kialakulása természetesen a limestáborok építéséhez köthető. Ugyanilyen települések alakultak ki a korai időszakban a provincia belsejében lévő táborok mellett, például Gorsiumban. Általában ezeken a településeken is bennszülöttek éltek, akiket a katonaság kínálta gazdasági lehetőségek vonzottak, azonban ők a római korban költöztek ezekre a helyekre. Számos, ugyancsak bennszülött lakosságú falu a rómaiak áttelepítési politikája miatt alakult ki, például Savaria territoriumának szélén, ahova a centuriatio miatt kellett az őslakosságnak kiköltözni. Tisztán római alapítású vicust, bennszülött lakosság nélkül, eddig nem sikerült megfigyelni, de jelenlétük nem elképzelhetetlen, ugyanis például Aquincum környékén a gazdagabb veteránok gyakran kiköltöztek a falvakba. Eddig azonban ilyen esetekben is azt figyelték meg, hogy ezek a jövevények már meglévő közösségekbe illeszkednek be, és általában azok vezetőivé válnak. Ez történhetett például a békásmegyeri vicus Vindonianusban, ahol a possessoroknak nevezett idegenek, akik többsége aquincumi decurio volt, a capitoliumi istenhármas tiszteletére oltárt állítottak a vicanusnak nevezett falubeliek számára és kérésére.( CIL III 10570 = 3626). Ezeknek a veteránoknak a környéken lehettek a birtokai, és vagy magában a faluban, vagy a közelében lévő villa rusticákban éltek

Az auxiliáris vicusok továbbélése a csapattestek kivonása után

Pannoniában a más, főleg nyugat-európai provinciákban megfigyeltekkel ellentétben nincs továbbélés a vicusokban, miután a castellumokból kivonták a hadsereget. A vicusok területén nincs későrómai leletanyag, feladják őket, lakóik általában a castellumokba települnek. A vicusok területén gyakran létesülnek későrómai temetők, tehát a vicusokból a castellumokba behúzodott lakosság a korábbi vicus területén temetkezik (Arrabona, Intercisa) , Ulcisia Castra, Vetus Salina, Lugio, Malata, Taurunum). A vicusok feladását általában a IV.század közepére teszik az arrabonai vicus példája alapján(355k.) A sírok mellett a vicus feladásának másik bizonyítéka az esetenként a tábor IV.századi rétegeiben előforduló, a civilekhez köthető mezőgazdasági szerszámok előfordulása.(pl. Ács-Vaspuszta).

Intercisa	Ulcisia Castra

A vicusok viszonya a közlekedési útvonalakhoz

A pannoniai auxiliáris vicusok legtöbb esetben a limesút mentén helyezkedtek el, a feltárt példák azt mutatják, hogy útcahálózatuk, tájolásuk a limesút illetve a közeli castellum utcáit követte. A vicusok belső utcahálózatáról kevés adatunk van. Az albertfalvai vicusban feltárt útszakasz a tábor via decumanajának meghosszabbítása, előkerült egy merőleges útkereszteződés is. Az út 50 cm vastagságban mész- és homokkövekből állt, késői használatának bizonyítéka egy Valens érem. A feltárt vicusok nagy része általában a limesúttal áll kapcsolatban, ez esetenként át is haladt a vicus területén. Arrabonából előkerült egy mérföldkő XXX felirattal, ami az Itinerarium Antonini szerint a Brigetio-Arrabona távolságnak felel meg. Ezek alapján feltételezik, hogy a limesút vagy átvezetett a táboron, vagy délről megkerülte azt. A limesútba bekötő mellékutakat ismerünk Odiavumból, Ulcisia Castrából, Albertfalváról, Matricából, Intercisából.

A vicusoknak a limesúthoz való közelsége főleg gazdasági, kereskedelmi szempontból volt jelentős. A katonaság gazdasági igényeit a vicusok termelése nem tudta önállóan kielégíteni, ezért mindenképpen szükség volt a kereskedők által ideszállított élelemre, ruházatra, használati tárgyakra. A vicusokban ezért jelentős számú letelepedett kereskedővel kell számolnunk, akiket a potenciálisan fizetőképes katonaság rétege is a táborok és a limes környékére vonzott. A feliratok alapján kevés negotiatort ismerünk a vicusokból, azonban az előkerült rengeteg importáru bizonyítja a kereskedelem jelentőségét. Az I. században főleg italicus kereskedők bonyolították a limes menti kereskedelmet, ennek bizonyítékai az észak-itáliai terra sigillaták és vékonyfalú poharak elterjedése. A II.század elején az itáliaiakat kiszorítják a nyugati provinciák kereskedői és elterjednek a galliai terra sigillaták, raetiai és rajnai kerámia. Az importáruk nagy része a limes mentén jelenik meg a II-III.században, ami a Severus-kori konjunktúra egyik bizonyítéka. A nyugati kereskedelem mellett a limes menti vicusokban jelentős szerepe volt a Barbaricummal folytatott tranzitkereskedelemnek is.

A vicusok funkciója

Tipikus épületstruktúra

A vicusokban egyenlőre kevés fürdőt lehet azonosítani, valószínűleg a vicus lakossága és a katonaság ugyanazt a fürdőt használta. A fürdők ezért mindig a tábor közelében kerültek elő. (Ulcisia Castra, Albertfalva, Matrica, Intercisa, Malata. Néhány, korábban fürdőnek vagy forumnak tartott épületet valószínűleg mansióként azonosíthatunk, ilyenek kerültek elő Albertfalván, Matricaban, Intercisaban.

Malata	Matrica

A vicusokban valószínűleg curia és forum is megtalálható volt, ezeknek azonban egyenlőre nincs régészeti bizonyítéka, hasonlóan a vicusok esetleges védműveihez

A gazdasági rendeltetésű épületek közé sorolhatjuk a horreumokat. Intercisában tártak fel 18x11 méteres, horreumnak tartható gazdasági épületet, valamint gazdasági rendeltetésűek voltak a vályogfalú, kemencéket és esetenként kutakat is tartalmazó, nagy méretű épületek is.

A településszerkezettel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a vicusok tájolása általában igazodott a limesúthoz vagy a táborba vezető úthoz. A gazdagabb, nagyobb házak általában a limesút mentén helyezkedtek el.

Az építési módok változásai

A feltárt és régészetileg megfigyelhető pannoniai vicusok legkorábbi periódusára a lakógödrök és a faépítmények jellemzőek. A vicusoknak ezt a korai palánkperiódusa azonban ritkán figyelhető meg jól. A korábbi kutatás a pannoniai vicusok jellegzetességének tartotta az elszórtan, rendezetlenül álló épületeket. Ezzel szemben például Intercisa esetében és az aquincumi canabaeban is kimutatható, hogy már a korai palánkperiódusban is léteztek insulák, telekhatárok.

A legkorábbi periódusban a házak nagy részét lakógödrök alkották vályog, vagy patics felmenő fallal. Emellett előfordultak faházak is (pl. Arrabona) de ezek további példáit csak nagy kiterjedésű ásatásokkal lehetne kimutatni. A korai palánkperiódus után a vicusokat általában a táborokkal egyidőben kőbe építették, ez általában a II.század második felében történt meg. Albertfalván és Intercisában azonban már a palánkperiódusban is léteztek kőépületek, másrészt viszont a kőbe építés csak megkezdődött a táborok kőbe építésével együtt, tömegesen csak a III.század folyamán épültek ki a kőházak.

A vicusok palánk és kőperiódusainak különbségeit valamint a különböző építési fázisokat és technikai változásokat legjobban az arrabonai vicus példáján szemléltethetjük, amely az egyik legjobban feltárt és periodizált vicus:

Az arrabonai vicus feltárásakor a legkorábbi periódusban faház, fagerendák maradványai kerültek elő. A korai faháznak két rétege figyelhető meg, a második réteg szintje valószínűleg a talajvíz miatt lett 20-25 cm-rel megemelve. A periódus házai valószínűleg csak fából készültek, oldalfalai vastag gerendákból és agyaggal tapasztott deszkákból állhattak. A rétegekből vörös falfestménydarabok kerültek elő, ami azt jelzi, hogy a vicusnak ebben a korai periódusában is díszítették a házakat. A tegulák hiányából nád- vagy zsindelytetőre következtethetünk. Az előkerült leletanyag alapján az arrabonai vicus I. periódusa a Claudius-Domitianus-korra keltezhető.

A vicus következő periódusának építése előtt a faházak feletti réteget egy méter vastag kaviccsal töltötték fel, valószínűleg szintén a talajvíz elzárása miatt. Erre egy hasonló faház épült az I.század utolsó, a II.század első évtizedeiben

A vicus III. periódusában, Hadrianus korában elkezdődött a vicus kőbe építése, amit egy nagyméretű, villaszerű épület is jelez. Az épület három hosszanti helyiségből állt, alapozása kötőanyag nélküli homokkő és kavics. Erre épült 50-80 cm kő felmenő fal, majd erre került a vesszőkre, nádra tapasztott vályog felmenő fal. A tegulák hiánya miatt itt is valamilyen zsindelyes tetőszerkezet rekonstuálható. A háznak nincs padlónyoma, valószínűleg döngölt agyagpadlóval rendelkezett. A kőház mellett egy gerendavázas, aggyaggal kitapasztott falú faház állt, amely a kőházzal szorosan összefüggő gazdasági épület lehetett.

A vicus IV. periódusa az Antoninus-korra tehető. A III. periódus nagy épületében csak kisebb szintemeléseket hajtottak végre, valamint ekkor működhetett kovácsműhely is az épületben.

A IV. periódus után egy nagy pusztulási réteg figyelhető meg a vicusban, ami a markomann háborúkkal áll összefüggésben. A következő, V. periódusban a nagy épületet opus spicatum technikával újjáépítik, valamint több vályogfalas épület és gazdasági egység épül. Ez a periódus a Severus-korra tehető

A III.század közepén újabb pusztulási réteg következik, ezután egy tornácos vályogépület figyelhető meg, de jelentősebb építkezések már nincsenek. A nagy épület még továbbél a IV.században (VI.periódus), de a vicus utolsó, IV. század második felétől keltezhető VII.periódusa már a vicus területén létesült temetőt foglalja magába.

Hasonlóan jól megfigyelhető az albertfalvi vicus periodizációja és építéstörténete is. A Flavius-kori, legkorábbi időszakban földbemélyített, kerek, paticsfalú lakógödrök illetve gerendavázas épületek voltak a jellemzők. Vannak nyomai egy esetleges korábbi palánkperiódusnak is, de csak a planírozásokban, épületeket nem lehet azonosítani. A Traianus-Hadrianus korban kőalapozású épület jelenik meg, jelezve a vicus kőbe építését. A markomann háborúk itt is jelentős pusztítást okoztak, ezt planírozási réteg jelzi. A Severus-korban újjáépítették a korábbi, Traianus-Hadrianus-kori épületet, valamint új kőépületek jelentek meg szárazfalazásos technikával. Itt sem fogható meg különösebb késő római továbbélés, a kisebb átalakítások főleg Valentinianus-kori limesépítkezésekkel állhattak kapcsolatban.

A többi, kevésbé jól feltárt pannoniai vicus építés és településtörténete is valószínűleg hasonló módon alakulhatott. Általános ismérvek voltak a korai palánkperiódus kőbe való átépítésének kezdete a Hadrianus-korban, a markomann háborúk pusztítása, majd a korábbi épületek újjáépítése, a Severus-kori konjunktúra tükröződése az építkezésben, a III.század közepétől a jelentős építkezések megszűnése, majd a IV. század közepén a vicus felhagyása, beköltözés a táborba, a korábbi vicus területén pedig temető létesítése

A vicusok és a villák kapcsolatai

A vicusok mezőgazdasági tevékenységének jelentős része valószínűleg a vicus közelében található villákhoz kapcsolható. A pannoniai vicusok illetve táborok közelében több esetben is ki lehet mutatni villagazdaságot, a kutatottság hiánya miatt azonban kevés adattal rendelkezünk a vicusok és villák kapcsolatáról.

Ulcisia Castra környékén több villával is számolhatunk, egy a vicustól 3 km-re található villát tártak fel, ami a Severus-korban épült.

Matricában a tábor környékén több villát is feltételeznek, azonban a feltárások hiánya miatt kevés adat áll rendelkezésünkre. Intercisában és Őcsényben is valószínűsíthetjük villák jelenlétét a tábor és vicus körzetében.

Kultuszok jelei a vicusokban

A vicusokban nagy számban kerültek elő oltárkövek, kultuszokkal kapcsolatos feliratok, konkrét szentéllyel kapcsolatban azonban kevés adatunk van, főleg a feltárások hiányából adódóan. Camponában a tábortól 2 km-re tártak fel egy önállóan álló Mithraeumot, ahol egy oltár, falfestménytöredékek és falmaradványok kerültek elő. A Mithraeum kultusztevékenysége a táborhoz és a vicushoz egyaránt kapcsolódhatott. Intercisa területén valószínűleg három Mithraeum is műküdhetett, egyiküket a tábortól délre a limesút nyugati oldalánál azonosították. Vetus Salinában a tábor délnyugati sarkától 90 méterre, a vicus területén került elő egy Dolichenum. A szentély freskókkal díszített vályogtégla falakból épült, mérete 17x6 méter volt. A bélyeges téglák alapján a II.század végén emelték, Caracalla alatt átépítették, pusztulása 235 körülre tehető. A feltárt szentélyépületek mellett a számos oltár és felirat alapján a vicusok területén jelentős kultusztevékenység folyhatott:

>Azaum: Iuppiter, Liber Pater

>Crumerum: Fortuna, Serapis, Neptunus, Nymphae

>Solva: Liber Pater, Libera

>Cirpi: Silvanus, Iuppiter, Vulcanus

>Albertfalva: Lar

>Campona: Mithras, Silvanus, Iuppiter

>Vetus Salina: Dolichenus, Silvanus, Iuppiter

>Intercisa: Mithras

>Annamatia: Aescylapius, Hygieia, Iuppiter

>Lussonium: Dolichenus, Mithras

>Lugio: Liber Pater, Libera

>Cornacum: Liber Pater, Sabazios

>Malata: Iuppiter, Neptunus

>Acumincum: Dolichenus, Mithras

>Rittium: Dolichenus, Mithras, Venus

>Taurunum: Liber Pater, Libera, Venus, Iuppiter, Aescylapius, Hygieia

Összegzés

A Pannonia területén található vicusok nagy részén komolyabb régészeti kutatás nem folyt, ismereteink a kevés részletesebben feltárt vicuson alapul. Az auxiliáris vicusok létrejötte általában a tábor alapításával kapcsoilható össze. A legkorábbi periódusokban található lakógödrök és La Tène-D leletanyag alapján jelentős bennszülött népességgel számolhatunk, bár az őslakos telepek konkrét továbbélése általában nem mutatható ki. A vicusok kronológiáját és építési fázisait a jól feltárt albertfalvi és arrabonai példák alapján rekonstruálhatjuk.

A pannoniai vicusok legkorábbi periódusaira a részben a bennszülött őslakosságra jellemző lakógödrök és a fakonstrukciójú házak jellemzők. A vicusok kőbe építése a Hadrianus-korban kezdődik, egyidőben a táborok kőbe építésével, azonban a vicusokban ez lassabban megy végbe, az épületek nagy része csak a Severus-kori konjunktúra idején épül át. A markomann háborúk korszakában általában pusztulási rétegeket találunk a vicusokban, amit a korábbi épületek újjáépítése és további új épületek követnek. A III. század első felének virágzó időszaka után jelentős építkezések nem folytak, a IV. század közepétől pedig felhagyják a vicusokat, a népesség a táborokba húzódik, a korábbi vicus területén pedig gyakran későrómai temető létesül.

A vicusokban a villákhoz hasonlóan jelentős ipari tevékenység folyt, fazekastelepek, fémfeldolgozó műhelyek, tímárműhelyek nyomai kerültek elő. A mezőgazdasági tevékenység valószínűleg a vicusok közelében lokalizálható villagazdaságokban történt. A limesúthoz való közelség és a potenciálisan fizetőképes katonaréteg miatt a vicusok a kereskedelem fontos központjai voltak.

ELU

Bibliográfia:

Gabler 1977 = Gabler D., ’A dunai limes I-II.századi történetének néhány kérdése’ Archaeológiai Értesítő 104(1977) 145-175.

Kovács 1996 = Kovács P.,’Ásatások a százhalombattai római katonai táborban(Matrica), 1993-1996’ in: Ásatások Százhalombattán 1989-1995, Százhalombatta 1996, 43-55.

Kovács 1999 = Kovács P., Vicus és castellum kapcsolata az alsó-pannoniai limes mentén, Piliscsaba 1999.

Mócsy 1953 = Mócsy, A., ’Das territorium legionis und die canabae in Pannonien’ ActaArchHung 3(1953) 179-199.

Mócsy 1955 = Mócsy A., ’A Százhalombatta-dunafüredi római tábor és település’ Archaeológiai Értesítő 82(1955) 59-69.

Mócsy 1959 = Mócsy, A., Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannenkriegen, Budapest 1959.

Mócsy 1965 = Mócsy A., ’Die Origo Castris und die Canabae’ Acta Antiqua 13(1965) 425-431.

Mócsy 1980 = Mócsy, A., ’Zu den Auxiliarvici in Pannonien’ in: Eck, W.(hrsg.) Studien zur antiken Sozialgeschichte. Festschrift Friedrich Vittinghoff. Köln-Wien-Böhlau 1980, 365-376.

Mócsy 1990 = Mócsy A., ’Auxiliáris vicusok’ in: Fitz J. – Mócsy A.(szerk.) Pannonia régészeti kézikönyve, Budapest 1990, 234.

Szirmai 1993 = Szirmai, K., ’Archaeological observation in the northern section of the so-called vicus of Albertfalva(1973-1977)’ Budapest Régiségei 30(1993) 87-118.

Szirmai 1994-95 = Szirmai K., ’Új régészeti adatok az albertfalvai vicushoz’ CommArchHung 1994-1995, 27-60.

Szőnyi 1995 = Szőnyi, E., ’Die einheimische Keramik von der frühkaiserzeitlichen Siedlung Győr-Ménfőcsanak’ in: Tejral, J. et al.(Hrsg.), Kelten, Germanen, Römer im Mitteldonaugebiet vom Ausklang der La Tène-Zivilisation bis zum 2. Jahrhundert, Brno-Nitra 1995, 217-223.