A civitasközpontok létrejötte Pannoniában

See this text in

Politikai berendezkedés a rómaiak előtt

A Kárpát-medence területére a Kr. e. V. század végétől kezdve folyamatosan kelta népcsoportok települtek be a IV-III. század folyamán. Az első betelepülő törzsek neveit nem ismerjük. A III. század elején, 279 után jelent meg a területen a scordiscus törzs, a Duna és a Száva összefolyásánál. Erről a területről a Kr. e. II. század folyamán igen nagy területre terjesztették ki hatalmukat – a dalmát tengerpartig és Thrákia nyugati határáig -, a pannon és dardán törzsek is az ő fennhatóságuk alá tartoztak. Balkáni hegemóniájuk a Kr. e. 80-as években ért véget, amikor döntő vereséget szenvedtek Scipio Asiagenustól. Ekkor húzódtak vissza a Szerémség területére, ahol a római hódítás idején találkozunk velük.

A Kr. e. 191-ben Italiából elűzött boiusok a Dunához vándoroltak (Strabón V,1,6,), és a Kárpát-medence ÉNy-i részén alakították ki hatalmi zónájukat. Ez különböző kelta népcsoportok, törzsek laza szövetségét jelentette, amit a dákok Kr. e. 60-50 közti hódítása szüntetett meg.

Boirebistas dák vezér győzelmének következtében Kr. e. 45 körül a boiusok visszavonultak ÉNy-Pannoniába, a korábban általuk uralt terület pedig “deserta boiorummá” vált az írott hagyományban. Ekkor jelennek meg a forrásokban a korábban a boiusok égisze alatt élő népek: a Duna-kanyarban az Eravisci, tőlük délre a Hercuniates, a Duna-kanyartól ÉK-re (a Barbaricumban) az Osi, Cotini, Anartii, Taurisci.

A provincia későbbi nevét adó pannonokat az írott hagyomány a Kr. e. II. század közepén említi először (Polybois frg. 64=122). A Balkán ÉNy-i részén élő, illyrekkel rokon kelták előtti nép, akik elég nagy területet foglaltak el a Dráva és a dardánok, illetve a Dalmatiában élő illyrek között. Strabón és Appianos leírása (Illyr. 14.22) alapján számos törzsre tagolódtak, ezek közül azonban csak a Breuci és az Andizetes éltek a későbbi Pannonia területén. A II. század végéig a Scordisci fennhatósága alá tartoztak, és valószínűleg az I. sz. elején szabadították fel magukat. A Kr. e. 60-as években már ők a Száva völgyének urai. Appianos (Illyr. 22) tudjuk, hogy “a pannonok nem laknak városokban, hanem rokonság (nemzetség) szerint falvakban és tanyákon, nincsenek közös tanácsaik, sem közös vezetőik, amelyek mindannyiuk fölött állnának.” Ennek a képnek némiképp ellentmond az a tény, hogy a források többször is említik Segestiké (a későbbi Siscia) városát a pannonok területén, amit a rómaiak hiába próbáltak elfoglalni 156-ban és 119-ben, és csak Kr. e. 35-ben Octavianusnak sikerült bevennie. A hódítást közvetlenül megelőző időszakban a Közép-Duna vidéken a következő népek éltek: a Duna-kanyartól keletre az Osi, felettük a Cotini és az Anartii. A dákok és kelták lakta terület között a Tisza (Parisus) folyó volt a határ. A Lajta-vidéken éltek a Boii, tőlük délre a Taurisci (Nauportus környékén) és a Breuci a Dráva és Száva közti területen. A mai Szerémség területét a Scordisci foglalták el. Caesar halálánk idején ezen a területen nem volt olyan államalakulat, ami Rómával szemben komoly ellenfélként lépett volna fel. A rómaiak Pannonia meghódítása, legkésőbb a pannon törzsek lázadásának leverése után (Kr.u. 10 körül) a területen élő törzseket civitas peregrinákba rendezték. Néhány civitas peregrina római eredetű neve egyértelműen arra utal, hogy azok a rómaiak által kialakított mesterséges keretek és nem eredeti törzsi egységek voltak. Ezeknek a civitas peregrináknak a neveit Plinius (NH III, 48) és Ptolemaios helységnévjegyzékeiből ismerjük. További adatokat szolgáltatnak a törzsek szállásterületére vonatkozóan a sírkövek és a bennszülött katonák diplomái.

Bennszülött előzmények

Mivel magukról a civitas központokról sem tudunk sokat – részben mert nem tudjuk, hogy hol feküdtek, részben pedig a kutatottság hiánya miatt – az előzményeiket sem lehet részletesen tárgyalni. A Kr. e. I. század közepén, a dák háborúk idején, a több erődített magaslati telep is létrejött a későbbi Pannonia területén, amelyek megfelelhettek a civitas központoknak.

Pannoniában az egyik legjobban kutatott civitas az eraviscusoké. A provincia népeinek felsorolásában Plinius (NH III, 148) és Ptolemaios (Geogr. II, 15, 3) egyaránt megnevezi őket. Magát a civitast számos sírfeliraton említik az I. sz. végén, II. sz. elején. Nevük a forrásokban Eravisci ill. Aravisci, pénzeiken Iravisci ill. Ravis(ci) formában fordul elő.

A civitas Eraviscorum területe a Duna-kanyartól a Hegyhát északi részéig terjedt, a civitas Azaliorumtól a Pilis és a Vértes vonulata választotta el, déli szomszédjuk a Mecsek és a Hegyhát területét elfoglaló Hercuniates civitasa.

A kutatás mai álláspontja szerint elképzelhető, hogy az eraviscusok a boiusokkal együtt érkeztek a későbbi Pannonia területére, és a boius hatalmi szféra kialakulása során foglalták el a Duna-kanyar vidékét. Más elmélet szerint a törzs a Kr. e. I. sz. közepi dák győzelmet követő népeltolódások során kelt át a Duna északi partjáról a civitas későbbi területére. Földrajzi helyzetéből adódóan nem csak a rómaiaknak, hanem az eraviscusoknak is a Duna és a budai hegyek közti területen lehetett a központja, amit a kutatás joggal keres a későbbi provinciaszékhely, Aquincum vonzáskörzetében. Egy refugium jellegű erődített telepet hoztak létre a Gellért-hegyen, kihasználva a Dunán való jó átkelési lehetőséget, illetve a magaslati elhelyezkedésből származó előnyöket. A Gellért-hegy déli lejtőjén földbe ásott, lekerekített sarkú, négyszög alakú lakóházak, hulladékgödrök, valamint egy kézművestelep maradványai kerültek feltárásra. Valószínűleg a dák fenyegetettséggel magyarázható, hogy a fazekasnegyed a hegy a legbiztonságosabb pontján, de a víztől és az agyaglelőhelytől is távol épült ki. Az oppidumot feltehetőleg a kelta főistenről, Teutanusról nevezték el, és nem a civitas Eraviscorum nevet viselte.

Az oppidummal egyidőben, vagy nem sokkal később síksági telepek is alakultak a Duna jobb partján, egymástól kisebb-nagyobb távolságra. Az ásatásoknak köszönhetően a mai Budapest területén ismerjük a Gellért-hegy oldalában a tabáni, a hegyhez viszonylag közel fekvő lágymányosi, és az Aquincumtól Északra feltárt békásmegyeri telepet. Ezek fennállása a markomann háborúk idején már nem dokumentálható.

A rendkívül szerény leletanyag alapján azt feltételezi a kutatás, hogy a Gellért-hegyi telepet egy tűzvész után szisztematikusan kiürítették a rómaiak. A lakosságot a síkságra telepítették át, a felhagyott korai, vízivárosi alatábor területére, illetve attól délre. A bennszülöttek áttelepítése a korábbi katonai tábor és vicus területére igen gyakori Britanniában és Germania Superiorban, ahol a limes fokozatosan előbbre tolódott. Az így kialakított új települést duumvirek és ordo irányította, nem egyszer még municipium rangot is kapott. A Budapest-vízivárosi alatábor körül kialakult vicus sem szűnt meg a haderő átcsoportosításával, hanem éppen ellenkezőleg, a feltárt maradványok alapján szabályos római utcarendszerű, insulákból álló, viszonylag nagy kiterjedésű településsé alakult át. 124-ig, Aquincum municipium rangra való emeléséig, ez a település volt a legjelentősebb a területen, elképzelhető, hogy a még vicus rangú Aquincum is felügyelete alá tartozott (RIU 1256). A civitasra és a municipiumra vonatkozó viszonylag nagy számú, ugyanarról a területről előkerülő feliratos anyag azonban azt bizonyítja, hogy a civitas territoriumát 124 után a municipium alá rendelték. A civitas központ azonban Aquincum megalapítása után is fennállt, attól valamilyen szorosabb, jogilag pontosan meghatározott formában függött. Tisztségviselői az aquincumi ordo tagjai lehettek, Aelius nevükből következően polgárjogukat Hadrianus alatt vagy utána szerezték. Ezt bizonyítja egy Intercisában előkerült oltár (RIU 1066), amelyet a civitas Eraviscorum üdvéért emeltek. Állítói, P. Aelius Septimus és P. Aelius Decoratus egyszerre voltak a municipium legmagasabb tisztségviselői, azaz decuriói és arm(…) c(ivitatis) Er(aviscorum)-ok. Az ARM rövidítésben a princepsek kelta elnevezése, az ar(e)m(agos) gyanítható. A princepsek, a civitas legelőkelőbb és leggazdagabb embereiből álló tanács, a korábbi törzsi vezető réteg tagjai voltak, már a római fennhatóság idején. A temetkezések alapján a vízivárosi vicus a IV. századig állt fenn.

A civitas Eraviscorumnak a pannoniai civitasok közt elfoglalt különleges helyzetét bizonyítja az a tény, hogy a Kr. e. 20-as években római fennhatósággal saját pénzt vertek RAVIS felirattal. A pénzverés joga a törzsi arisztokrácia kezében volt. A későbbi római, de eraviscus származású emberek sírfeliratain látható személynevek arra utalnak, hogy az örökösödés fogalmát nem ismerték. Ez a vaskori gyökerű közös földtulajdoni forma meglétére utal. Szintén a névanyag vizsgálata alapján bizonyítható, hogy az eraviscusok kelta nyelvet beszéltek.

A kelta eraviscusok főistene, Teutanus, a császárkorban összeolvadt Iuppiter alakjával, így a hódítás után közös néven állítottak neki oltárokat ill. szobrokat. A kutatás sokáig a Gellért-hegyen helyezte el a bennszülött kultuszközpontot, az ott 1888-ban feltárt Iuppiter Optimus Maximus Teutanus oltárkő (CIL 10418), és több kultusztárgy alapján. Ma azonban a leletanyag bővülése, és a Carnuntum – Pfaffenbergi párhuzamok alapján valószínűbbnek látszik a központnak az oppidumtól jóval északabbra, a korai alatábor és a canabae közti területen való elhelyezkedése, a mai Szépvölgyi úton. A legkorábban feltárt emléket Philippus Arabs uralkodása idején (244-249) a császár és a civitas Eraviscorum üdvéért T. Flavius Titianus augur, vagyis jóspap állította (CIL 10418). Az utolsó, I.O.M.T.-nak állított oltárt 288-ból ismerjük, egy két évvel korábbi oltárkövön pedig még említik a fines Eraviscorumot. Ez a felirat egyúttal azt is bizonyítja, hogy a civitas a III. sz. végén jogilag még bizonyosan létezett, bár ekkor már csak kultikus közösségként beszélhetünk róla.

Civitas központok létrejötte

A rómaiak Pannonia meghódítása, legkésőbb a pannon törzsek lázadásának leverése után (Kr.u. 10 körül) a területen élő törzseket civitas peregrinákba rendezték. Ezeknek a nevét a területen élő törzs nevéből alakították ki, de néhány civitas peregrina római eredetű neve egyértelműen arra utal, hogy azok a rómaiak által kialakított mesterséges keretek és nem eredeti törzsi egységek voltak. Plinius helységnévjegyzékét (NH III, 48) egy Augustus kori jegyzék alapján adja meg, ez tehát a legkorábbi időszakra vonatkoztatható. Valamivel későbbi Ptolemaios felsorolása, amiből már hiányzik néhány, Pliniusnál még említett civitas (Serretes, Serapilli, Catari, Belgites, Arabiates), amelyekről elképzelhető, hogy beleolvadtak más civitasok territoriumába. További adatokat szolgáltatnak a civitasok elhelyezkedésére a területükön talált sírkövek és a bennszülött katonák diplomái.

Ezeknek a civitas peregrináknak a központjairól nem sokat tudunk. Néhány esetben ismerjük a központ nevét (pl. Cornacum), elhelyezkedésüket azonban, néhány kivételtől eltekintve, csak körülbelül tudjuk meghatározni. Ilyen kivételes esetnek számít, ha a civitas központ helyén jött létre később a municipium, mint a Mun. Latobicorum, Mun. Iasorum, Mun. Halicanum, Cibalae, Bassiana, esetleg a Mun. Volg[…] vagy a Mun. Faustinianum.

A Száva mentén, Emona környékén jött létre a civitas Catariorum, ami azonban feltehetőleg megszűnt Emona alapításával. Emona és Neviodunum közt a civitas Latobicorum, amelynek központjából a Flavius korban municipium lett. Municipium Latobicorum Neviodunum és Andautonia között terült el a civitas Varcianorum, ami a későbbi Adautonia municipális territoriumává vált. Ezeknek a civitas peregrináknak a nevéből következtethetünk a területen a római foglalás előtt élt népek nevére. Tipikusan római azonban a Kulpa folyó nevéből képzett civitas Colapianorum, ami a Siscia környékén élő pannonokat fogta össze. A civitas Colapianorum és a civitas Breucorum között terült el az Oseriates, a civitas Breucorumtól keletre, Cibalae környékén a Cornacates civitasa. Központja Cornacum volt, a civitas is erről kapta nevét, valószínűleg ebből lett Cibalae municipiuma. A civitas Amantinorum a Szerémség közepén jött létre, de valószínűleg megszűnt Sirmium megalapításával. Mellettük pedig a Száva torkolatvidékén a civitas Scordiscorum terült el, központja mun. Bassiana elődje volt.

A Dráva mentén, valószínűleg Poetovio környékén terült el a Serapilli és a Serretes civitasa. Talán ez utóbbi központjából alakult Halicanum municipiuma. A későbbi Mun. Iasorumban magától értetődően kereshetjük a civitas Iasorum korábbi központját, territoriuma a Dráva két oldalára terjedt ki, a folyó középső szakaszán. A Dráva torkolatvidékét az Andizetes foglalták el. Valószínűleg civitasukból alakították ki Mursa territoriumát. Pannonia északi részét a civitas Boiorum (ÉNy-on) és a civitas Azaliorum (középen és ÉK-en) foglalta el. A két civitas közti határ a Rába alsó folyása lehetett. A civitas Boiorum központját nem ismerjük, területét többször is megnyirbálták Savaria és Scarbantia megalapításával. Valószínűleg Carnuntum teritoriumába olvadt bele a területük. A civitas Azaliorum Brigetio territoriumává vált. A Rába felső folyása mentén terült el az Arabiates civitasa, akiknek nevét a rómaiak a folyó nevéből képezték.

 A Duna-kanyartól a Hegyhát északi részéig terjedt a civitas Eraviscorum területe, amit a civitas Azaliorumtól a Pilis és a Vértes vonulata választott el. Központjuk valahol Aquincum közelében keresendő. A civitasra és a municipiumra vonatkozó viszonylag nagy számú feliratos anyag azt bizonyítja, hogy a civitas territoriuma a későbbi municipium alá volt rendelve. Tőlük délre, a Mecsek és a Hegyhát területét foglalta el a Hercuniates civitasa. Központjukról nem tudunk, de nem lehetetlen, hogy az Intercisa környékén előkerült feliratról ismert mun. Volg[…] lett az utóda.

Tipikus épületek Pannoniában

Aquae Iasaeból ismerjük a város zárt forumát, az egyik végén a capitoliumi triász szentélyével.	Aquincum: a város két fő útjának tartott szélesebb utca találkozásánál fekvő épületkomplexumot ma a kutatás forumnak tartja annak ellenére, hogy hiányoznak a forumokra általában jellemző ismérvek. A forumkörzet több, egymástól független épületcsoportból állt: északon a curiából, basilicából, a keleti oldalon az észak-déli irányú tabernaeből illetve délen a nagy közfürdőből. Ehhez kapcsolódott a III. század közepén épült macellum.	Bassiana településszerkezetét csak légifelvételekről ismerjük, ezek alapján a közepe táján egy forumra emlékeztető épületcsoport azonosítható.
Gorsium forumának feltárása az utóbbi évek eredménye. Egyik végében egy nagy templom került feltárásra, ami a csáazárkultusz céljait szolgálta.	Scarbantia forumát nagy, négyszögletes kőlapokkal burkolták, egyik végében a Capitoliumi triász szentélye állt.
Canabaeból egy nagy méretű, peristyliummal körülvett teret ismerünk, amit talán forumként, vagy piacként azonosíthatunk. Második periódusa 139 x 115 m, a délkeleti oldalát lezáró épület (bazilika?) 7,3 m széles.	Poetovio városközpontjában egy 52 x 43 m alapterületű, fallal körülvett építményt talán forummal vagy piaccal azonosíthatunk.	Sirmiumban feltártak egy kőlapokkal kirakott teret, amit talán a korai forummal azonosíthatunk.

Pannoniában meglehetősen bizonytalan a basilicák azonosítása. Forumként vagy basilicaként meghatározható épületet Aquincumból, Canabaeból illetve Sisciából ismerünk. 

- Aquea Iasae, mint a neve is mutatja, jelentős fürdőhely volt a római korban. Itt egy nagyméretű fürdőkomlexum került feltárásra.

- Aquincum polgárvárosában eddig hat nagyobb közfürdő került elő, amelyeket a főútvonalak csatornáinak nyomvonalára építették a II. század elején. Ezek közül háromnak az alaprajzát ismerjük teljesen: az ún. nagy közfürdőét, az ún. kettős fürdőét – ahol frigidarium, tepidarium és caldarium egy nagy központi udvar körül megkettőzve helyezkedik el, illetve az ún. északi kisebb fürdőét. Az első két fürdőhöz esetleg palaestra is tartozhatott. A katonavárosban/ legiotáborban feltárt fürdő a legkorábbi Pannoniában feltárt épületek közé tartozik

- Carnuntum középületei közül jól ismert egy nagyméretű, collégiumi helységeket is magában foglaló, III. század elején épült fürdőépület, az ún. Palastruine. A III. század végi pusztulása után elképzelhető, hogy palotává építették át.

- A Sirmiumban feltárt nagy közfürdőjét talán a feliratról ismert thermae Liciniaevel azonosíthatjuk.

- Sopianaeből ismerünk egy nagyobb középületet, amit talán fürdővel azonosíthatunk.

-  Gorsiumban egy IV-V. században épült, talán fürdőként azonosítható épület került feltárásra.

-  További közfürdőket ismerünk Mun. Latobicorumból, Sisciából.

Aquincumban, a déli városfaltól délre tártak fel egy fürdővel egybeépített vendégfogadásra is alkalmas épületet, amit mansionak vagy deversoriumnak határozhatunk meg.

Pannoniából nagyon kevés színházat ismerünk, feltártak viszont néhány amphitheatrumot, amelyek a rómaiak szórakoztatásában hasonlóan jelentős szerepet töltöttek be. Valószínűleg – színházak hiányában – itt rendezték a színházi előadásokat is.

- Aquincumból mind a polgárvárosból, mind a katonavárosból ismerünk amphitheatrumot. A 130-132 között épült polgárvárosi amhitheatrum a város északi falán kívül helyezkedett el, és mintegy 4-6000 néző befogadására volt képes (1). A katonai amphitheatrum a városfalon kívül, attól délre, de beépített területen állt. A polgárvárosinál jóval nagyobb volt, mintegy 13000 nézőt tudott befogadni (2). Mindkét amphitheatrum mellett Nemesis-szentély állhatott (3).

(1)	(2)	(3)

- Brigetio katonai amhpitheatrumának elhelyezkedését a legiotábortól nyugatra, régi légifotók alapján ismerjük. Marsigli metszete ábrázolja, illetve egy újabban előkerült felirat is bizonyítja a létét.

- Carnuntumban a legiotábortól keletre tártak fel egy kisebb, 6000 fős amphitheatrumot. Az első amphitheatrum fából épült, majd M. Aurelius után építették át kőbe. A 14000 főt befogadó polgárvárosi amphitheatrum szintén M. Aurelius alatt épülhetett. Mindkét amphitheatrum mellett ismerjük a Nemesis-szentélyt.

- Gorsium határában a légifotók alapján valószínűleg állt egy amphitheatrum.

- Savariában a várostól nyugatra található dombon színház vagy amphitheatrum állhatott.

- Scarbantiából is ismert egy 6000 fős amphitheatrum Nemesis-szentéllyel. 

Templomok

- Aquincumban számos isten és istennő szentélyét ismerjük. A forumkörzet központi épületében állt a nagyszentély, ami eredetileg talán a capitoliumi triász temploma volt, de a Severus-kori átépítést követően a császárkultuszt szolgálta. Szintén a forumkörzetben, a nagyfürdőhöz kapcsolódóan tárták fel Fortuna Augusta szentélyét. A városból ismertek még Silvanus, Epona, Diana, Minerva szentélyére utaló feliratok és szobrászati emlékek. Az amphitheatrum mellett egy kis Nemesis-szentélyt tártak fel. A város keleti szegélyén egy jellegzetes kerek szentély került napvilágra, ami a helyi kelta hagyományok és a római templomépítészeti szokások összeolvadását mutatja. Az itt előkerült számos terrakotta Venus-szobrocska arra utal, hogy termékenységkultusszal állt kapcsolatban a szentély. Aquincumban igen jelentős volt Mithras kultusza. Eddig négy templomát tárták fel a polgárváros területén, illetve ismert egy szentélye a katonai tábor területéről is. A IV. század második felében épült a város keleti részén egy ókeresztény kettős bazilika. A legiotáborral szemben, a Duna szigetén a II. század elején épült helytartói palotában is több szentélyt tártak fel

- Carnuntumból is ismert egy Nemesis-szentély a katonai amphitheatrum bejáratánál. A legiotábortól keletre emelkedő Pfaffenbergen egy több szentélyből és kultikus építményekből álló Hadrianus és Marcus Aurelius kori együttest tártak fel. Szobortöredékek alapján a capitoliumi triász temploma lehetett.

- Poetovióban a város szélén egy szentélyekből álló épületcsoportot Mithras-szentéllyel, Venus-Vulcanus és Fortuna templomaival, illetve a forum(?) mellett egy Juppiter-szentélyt tártak fel.

- Savariában az Isis-kultusz nagyon jelentős szentélykörzete mellett egy Juppiter Dolichenus és egy Mercurius szentélyt ismerünk.

- Capitoliumi triász szentélyét ismerjük Aquae Iasaeből, Scarbantiából és Savariából, illetve egy oltárkő alapján talán Aquincum forumkörzetében, valamint Brigetióban azonosítható egy capitolium.

- Sopianaeból a nagyon jelentős ókeresztény temetőkörzetben egy falfestményekkel díszített bazilikát ismerünk.

- A Gorsiumban feltárt nagy méretű templom talán Templum Provinciae volt, az alsó-pannoniai császárkultuszt fő szentélye, ahol a tartományi gyűlés, a concilium provinciae ülésezett.

A civitas központok jogi keretei

A hódítás után megszervezett pannoniai civitasok felügyeletét kezdetben közelben állomásozó csapattest egyik tisztje – a legio primuspilusa vagy a segédcsapat parancsnoka - gyakorolta praefectus civitatis rangban. Név szerint ismerjük Antonius Nasot, aki Claudius idején a Poetovioban állomásozó legio XIII Gemina primuspilusa, és a civitas Colapianorum praefectusa volt (ILS 1349). L. Volcacius Primus, amellett, hogy a cohors I Noricorum praefectusa volt, felügyelte a ripa Danuviit, a civitas Boiorumot és a civitas Azaliorumot is Vespasianus uralkodásának első éveiben (ILS 2737). Elképzelhető, hogy voltak civitas liberák vagy foederaták, amik fölött nem volt katonai praefectura.

A Flaviusok, de legkésőbb Traianus alatt azonban a civitasok autonómiát kaptak, és megszüntették korábbi katonai felügyeletüket. Helyettük a törzsi arisztokrácia (principes) tagjai közül választottak maguk fölé praefectust. E praefectusok beiktatása nagy mértékű polgárjog-adományozással függött össze. A civitas Boiorum még a Flavius korban autonómiát kaphatott, összefüggésben a boi törzsi arisztokráciának a római polgárok közé való felvételével. Nagyobb számú Flavius-kori újpolgárt ismerünk néhány dél- és nyugat-pannoniai civitasban, mint pl. T. Flavius Proculus pr(inceps) praef(ectus) Scord(iscorum).

A Flaviusok két dél-pannoniai civitast emeltek municipium rangra: a Mun. Flavium Latobicorumot és Andautoniát. Az előbbit a civitas Latobicorum területéből alakították ki, és a megszüntetett civitas princepsei lettek az új város decuriói, amit itt is tömeges polgárjog-adományozással kötöttek össze. A város neve a későbbi feliratokon Neviodunum. Andautoniát a civitas Varcianorum területén alapították. A városi vezető réteget itt csak részben alkották bennszülöttek, egy részük itáliai vállalkozó volt.

A Harianus alatt municipium rangot kapott települések a szomszédságukban fekvő civitas peregrina területén feküdtek. Hadrianus, a municipium megalapításakor, valószínűleg a civitast is municipalizálta. Civitas peregrinából létrejött municipium eben az időben Mun. Iasorum, Cibalae és Bassiana. A Mun. Iasorum elődje a civitas Iasorum, nagyjából félúton Siscia és Mursa között. Cibalae területe a civitas Cornacatiumhoz tartozott, amelynek egykori központja, Cornacum, Cibalae közelében feküdt. Sirmium és Singidunum között félúton, a civitas Scordiscorum területén jött létre Bassiana. Ordójukat a civitas peregrina arisztokráciájából állították össze.

A Hadrianus által alapított Mun. Aelium Aquincum mellett egészen a III. századig fennállt a civitas Eraviscorum. Az I. században princepsek irányították, akiket Traianus alatt decurióknak hívtak. A civitas önállóságát mutatja, hogy a római birodalmon belül saját pénzt vertek a korai időkben. Hadrianus idején a decuriók eltűntek, a feliratokról egy tabularius illetve egy arm(…) ismert. A municipium decuriói a civitas területéről származtak, így a két település között valamiféle szorosabb, de jogilag pontosan meghatározott függőségi viszonyt kell feltételeznünk. A civitas vezetését valószínűleg a municipium ordója vette át, a területileg különálló civitas pedig csak egy-két adminisztrációban részt vevő hivatalnokkal rendelkezett. A civitas tisztségviselői az aquincumi ordó tagjai lehettek, polgárjogukat Aelius nevükből következően Hadrianus uralkodása alatt kaphatták. Legkésőbb Caracalla idején a két közösség közt minden jogi és adminisztrációs különbség megszűnt, a III. században bizonyára már csak mint kultikus közösség létezett.

A civitasok lakossága

A civitas peregrinák lakosságának legnagyobb részét a bennszülöttek adták, élükön egy törzsi vezető réteggel. A városok felügyeletét kezdetben a közelben állomásozó katonatisztek látták el praefectus civitatis rangban. Az I. század vége felé ezeket a praefecturákat a civitasok vezetői közül kiválasztott bennszülötteknek adták át, megnevezésük ugyanaz maradt. A praefectus mellett a civitas előkelőiből álló tanács működött, akiket princepseknek neveztek. Egy felirat alapján arra következtethetünk, hogy a több pricepsből álló testületből emelkedtek ki a praefectusok.

A városok fejlődésének folyamán folyamatosan jelentek meg idegen betelepülők, főként kereskedők és veteránok. A civitasok egy része az I-II. században municipium rangot kapott, amihez bizonyos számú római polgár is kellett. Ezt a számot a betelepedett idegenek, veteránok, és a városi vezető réteg római jogállású tagjai biztosították, akiknek számát Flavius-korban jelentős mértékű polgárjog-adományozással növelték.

A civitasok belső szervezetéről, területi vagy társadalmi tagolódásáról nincs adatunk. Egy korai felirat alapján tudjuk, hogy az amantinusok nemzetségekbe szerveződtek.

Kultuszok

Mivel nem ismerjük a civitas központokat, az ott folyó vallási életről sem tudunk sokat mondani. A nyugat-európai provinciákkal szemben a legnagyobb szentélyeket a hivatalos római isteneknek állították és nem a bennszülött lakosság kultuszhelyeit építették át szentélyekké. Az I-II. századi emlékek alapján a pannoniai vallás teljes egészében római, alig mutathatók ki az őslakosok vallásának nyomai. Az egyetlen emonai feliratról ismert Aequorna istennőn kívül nem ismerünk sem bennszülött helyi istenéget, sem helyi kultuszt. Isteneiknek nem állítottak oltárokat, és nem azonosították őket a római istenekkel.

A betelepedett rómaiak által Danuviusnak, Savusnak állított oltárok a római vallásban összefoglalóan “genius loci” néven tisztet helyi istenségnek szólnak, és nem köthetők a helyi lakossághoz. II. század végi - III. századi feliratokról ismerjük a civitas Eraviscorum területén tisztelt Iuppiter Optimus Maximus Teutanust. Teutanus talán az eraviscusok főistene volt, aki a római hódítást követően összeolvadt Iuppiter Optimus Maximussal. Korai kultuszának részleteit nem ismerjük, ő maga is elég későn, tűnik fel a feliratokon, legkorábbi említése egy 182-re keltezhető oltárkövön maradt ránk. Oltárait az istenségen kívül a mindenkori császár üdvéért és a civitas Eraviscorum boldogulására állították az aquincumi municipium, ill. colonia vezető tisztségviselői. Több felirat is tartalmazza a felállítás pontos dátumát: "ante diem III idus Iunias", azaz június 11. Ezeket az oltárköveket eredetileg a civitas feltételezett központjában, a Gellért-hegy oldalában állították fel. Bár a lakosságot már az I. század közepe táján áttelepítették az erődített magaslati telepről a síkságra, kultuszközpontjuk valószínűleg továbbra is a hegy oldalában maradt.

A kelta boiok területén fekvő Carnuntum melletti Pfaffenbergről, a legiotábor és a colonia szomszédságában levő magaslatról, a Gellért-hegyihez hasonló kultusz maradványai kerültek elő. A “Sacer Mons Karnuntinuson” több feliratos oltárkő töredéke került elő, amit a helyi főistennek, Iuppiter Optimus Maximus K(…)-nak állítottak különböző években, de itt is mindig június 11-én. A K(…) megfejtése még várat magára, elképzelhető, hogy a colonia nevéhez hasonlóan Karnuntinus volt, de eddig ismeretlen bennszülött isten neve is szóba jöhet.

 Június 11 a római naptárban Ovidiusnál (Fasti 6, 473-648) Matrialia ünnepe, feliratainknak azonban nem sok közük van ehhez. Jelentőségére több magyarázat lehetséges. Elképzelhető, hogy a kelta őslakosok főistenéhez kapcsolódik, de valószínűbbnek tűnik az a magyarázat, amely szerint Aquincum illetve Carnuntum városának megalapításával áll összefüggésben. Mindkét város Hadrianus idején kapott municipium rangot, és a feliratokról Aquincum esetében tudjuk, hogy a város tisztségviselői állították.

Az I.O.M. Teutanus felirat (CIL III 10418) szerint az oltár állítója augur volt. A Historia Augusta többször említ "pannon augurokat", akik nem azonosak az itáliai származású municipális augurokkal. Egyes vélemények szerint a felirat állítójában a kelta druidák és vatesek kései utódát kell benne keresnünk. A druidizmust a római birodalom Nyugaton erősen üldözte, elképzelhető azonban, hogy a gyorsan behódolt Pannoniában nagyobb teret engedtek a működésüknek. Ezek szerint a feliraton említett pap feladata az auguratio mellett a helyi főisten (Teutanus?) és a császár tiszteletének ellátása is a feldatai közé tartozott.

Más vélemény szerint a feliraton említett tisztség nem bennszülött augurt jelent, hanem az aquincumi colonia duumvirjét, aki a municipális ranglétrán az augur tisztséget is betöltötte.

A Savariában tisztelt egyiptomi Isis-kultusz az aquileiai telepesek révén került Ny-Pannoniába. A Traianus és Hadrianus keleten harcoló legióinak katonái hozták magukkal Iuppiter Dolichenus tiszteletét, amelynek legkorábbi említése Nyugaton egy carnuntumi feliraton maradt ránk. A Pannoniában igen-jelentős Mithras-kultusz Ant. Pius korában Poetovioban tűnik fel először, majd Carnuntum és Aquincum körzetében terjed el a leginkább A Severus-korban megjelenő jóval nagyobb számban jelentkező emlékek is a fenti tendenciát folytatják. A kultuszokban mind az istenek neve, mind ikonográfiájuk római, helyi vonásokat továbbra sem láthatunk bennük. Iuppiter Optimus Maximus után Silvanus istenek szentelték a legtöbb emléket Pannoniában. Kultuszának virágkora a Severusok idejére esik. Kultuszának némely vonása ugyan összefügg a római kor előtti termékenység-kultuszokkal, azonban nincsenek olyan jellegzetes vonásai, amelyek ne lennének meg Italiában is. Mivel tisztelete csak a III. században jelenik meg, kultusza nem igazán vezethető vissza egy rómaiak előtti istenre. A néhány feliraton előforduló nem latin jelzője csak egy-egy alkalommal fordul elő, így messzemenő következtetésekre nem alkalmasak. Elképzelhető, hogy Silvanus isten alakját a betelepülő idegenek alkották a hegyekben, erdőkben gazdag Pannonia számára. A Silvanus-kultusz egyik helyén előkerültek Viasusnak és Thana istennőnek szemtelt oltárok. E két istenséget sem ismerjük máshonnan, mint ahogyan szintén csak egyszer fordul elő Genius Ciniaemus és Minitra neve is. Sedatus, Iuppiter Optimus Maximus Teutanus, Epona vagy Mars Latobicus pannoniai kultusza úgy tűnik, szintén az idegenekkel kerültek a provinciába, ugyanis alig fedezhető fel bennük olyan vonás, ami helyi előzményekre utalna.

Egyetlen olyan kultusz ismert, ami Pannoniában keletkezhetett, az ún. Duna-vidéki lovasisten – pontosabban istenpár – kultusza. Virágkora a III. százas második felére tehető. A különböző istenek és szimbólumok tömegével telerótt ólom- ill. márvány-táblácskák elterjedésének központja a Szerémség, ahonnan a Balkánra, Pannoniába és Daciába terjedt el.

ELU

Bibliográfia

Bodó 2003 = Bodó S. (Hrsg.), Forschungen in Aqincum 1969-2002. Aquincum Nostrum II.2. 2003. Budapest 2003.

Aquincum 1995 = Istenek, katonák, polgárok Aquincumban. Kiállítás az Aquincumi Múzeum megnyitásának 100. évfordulója alkalmából Budapest 1995.

Kovács 1999 = Kovács P., Civitas Eraviscorum. Antaeus 24(1999) 278-295.

Mócsy 1962 = Mócsy A., Pannonia. In: PWRE IX. Stuttgart 1962, 515-776.

Mócsy 1974 = Mócsy A., Pannonia and Upper Moesia. A History of the Middle Danube Provinces of the Roman Empire. London – Boston 1974.

Mócsy 1975a = Mócsy A., Pannonia a korai császárság idején. Budapest 1975.

Mócsy 1975b = Mócsy A., Pannonia a késői császárkorban. Budapest 1975.

Mócsy-Fitz 1990 = Mócsy A./ Fitz J. (szerk.), Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest 1990.

Aquincum 2000 = Ókeresztény emlékek Aquincumban. A BTM Aquincumi Múzeumának kamara kiállítása a Millenium alklamából. Budapest 2000.

Póczy 1999 = Póczy K., Iuppiter Optimus Maximus Teutanus Aquincumban. In: Gaál A. (szerk.), Pannoniai kutatások. A Soproni Sándor Emlékkonferencia előadásai (Bölcske, 1998. október 7.). Szekszárd 1999, 201-223.

RCP 1998 = Religions and Cults in Pannonia. A Szent István Király Múzeum Közleményei. Ser. A. No. 33. Székesfehérvár 1998.

Soproni 1990 = Soproni S., Előzetes jelentés a bölcskei késő római ellenerőd kutatásáról. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1990, 133-140.

Zsidi 2002 = Zsidi P., Aquincum polgárvárosa. Budapest 2002.

Zsidi 2003 = Zsidi P./ Magyar M., Fürdőépület az aquincumi polgárváros déli városfalán kívül. Aquincumi Füzetek  9 (2003) 69-85.